Hajnóczy: A halál kilovagol Perzsiából

Huszonöt év után újraolvasva... Ezt a részletet viszem magammal: 

"Mit tenne helyemben az Öreg? Nem volt kétséges: felállna az asztaltól, udvariasan hazakísérné Krisztinát, s közölné vele, sajnos, nincs módjában többé találkozni vele. Nem azért, mert a lány nem akart vele lefeküdni, éppen ellenkezőleg, az Öreg nem lett volna hajlandó lefeküdni Krisztinával. Mert most nem erről van szó; van, amit az ember nem tesz meg: nem bontja fel és olvassa el a másnak címzett levelet, mint ahogy a rendőrségi kihallgatásokon nem vall még az ellenségére sem. Nem ír alá hamis jegyzőkönyvet egy doboz cigarettáért, de más elképzelhető jutalmakért sem. Nem tagadja meg önmagát, mert csak az első lépést nehéz megtenni a hamisság útján, a többi már gyors, ütemre járó, mint a parkett-táncosoké."

"...Kleist-et és Martinovicsot olvashatott azzal a tudattal, hogy másnap fél ötkor kell felkelnie, mert munkába kell mennie. Így történhetett, hogy igazán nem érintették a félparaszt kőművesek, ácsok, munkavezetők gúnyolódásai, mert Kleist, Martinovics és Hajnóczy József kezét érezte a vállán és főként az Öregét, aki életével és halálával lehetővé tette számára, hogy ezeket a könyveket olvassa. ... de ezek az alapok tüzetes és gondos munkával készítettek, amelyek nemcsak őt, de a gyermekeit és azok gyermekeit is szolgálni képesek, mert ez a történelmi időt átívelő alap,"